Megsemmisült,
nem fogta fel a helyzetet, azt gondolta, hogy Luke tényleg komolyan gondolja
vele, és nem csak át akarja vágni. Lehuppan ágyára, és elfekszik rajta. Egy
ideje már fekszik, és a plafont bámulja, hátha ott választ talál kérdéseire,
néha rápillant telefonjára, hogy tudja mennyi idő. Szépen lassan újra
megjelenek szemei előtt az este történtek, gyomra összeszorul, és a sírás
fojtogatja, telefonján bekapcsol egy random zenét, ami nem volt más, mint a
Everytime a Simple Plan jóvoltából. Pierre hangja hallatán oldalára fordult
így, aki belép, azt hiszi, hogy alszik. Érzi, ahogy végig szánt egy könnycsepp
az arcán és utat tör a többi is. Isten tudja mennyi ideje pityereghetett hang
nélkül, de már kezdtek kiapadni könnycsatornái. Hallja az ajtó halk nyílását,
de nem reagál rá semmit.
- Tudom, hogy ébren vagy! – ment hozzá közelebb Cal. - mond el végre mi a baj, hátha tudok segíteni. – kérlelte bátyja, s közben oda ült mellé az ágyra
- Csak hagyjál békén. - szólt neki undokul, senkit nem akart maga köré, nem szerette, ha gyengének látják. – senkire nincs szükségem, se rád, se másra- utalt Luke-ra. Cal oda feküdt mögé, könyökével megtámasztotta magát.
- Tudod, hogy soha nem akarok neked rosszat. - simogatta meg fejét, majd egy puszit nyomott rá. - Olyan rossz nézni, hogy szenvedsz, mondd, el nyugodtan bennem bízhatsz. - nyugtatgatta több kevesebb sikerrel. Noni lassan felé fordult, de egy árva szót nem ejtett ki. Maga se tudta, hogyan fogalmazza meg hogy mi bántja lelkét. Azt mégse mondhatja neki, hogy kétszer lekoptatták az élete romokban ő meg itt hagyja egyedül a problémáival és senki nem lesz mellette, aki megérti. Ha meg megtudja, hogy nem csak Luke hanem Ryan is felültette akkor nagyon kiakad főleg úgy, hogy Luke-nak kikötötte, hogy Naomi tabu. Az említett lány hasára fordult és fejét párnájába fúrta, Cal továbbra is gyengéden simogatta hátát és kérlelte, hogy valamit mondjon, mert ez nem helyes, ezzel csak saját magának tesz rosszat. Naomi felnézett rá, szólásra nyitotta száját, de azzal a lendülettel be is csukta.
- Mit szerettél volna mondani?- kérdezte Cal csalódottan. Nem értette miért nem bízik meg benne saját testvére. Eddig mindent megtudtak beszélni, most mi változott meg annyira, hogy meg se szólal?- tette fel magának a kérdést, de tudta, hogy magában nem kap rá választ. Tudja, hogy a kérdésére a választ csak egy ember tudja, de ő jelenleg meg se szólal, nem hajlandó beszélni, ami azért valljuk be eléggé aggasztó számára főleg úgy, hogy lassan utaznak és esélye sem lesz, hogy nyugodtan tudjon vele beszélni.
- Tudod, mit nem érdekel, naivan azt hittem, hogy mielőtt elmegyünk, még utoljára beszélhetnénk egyet, hogy tudjam, mi van veled, mert mostanában nem akarsz még csak hozzám se szólni, vagy ha hozzám szólsz, úgy kezelsz, mint akit gyűlölsz. De ha megkérdezem, hogy mégis mi a fészkes fene bajod van, magadba fordulsz és szarsz mindenkire önző módon, és ez csak egy dologhoz vezet méghozzá ahhoz, hogy mindenkit elvesztesz, aki melletted van, és egyedül maradsz, miközben ezek a dolgok belülről felőrölnek. – Csak úgy dőltek belőle a szavak, Naomi egy időre belegondolt testvére miről beszél, de nem tudott rá mit mondani, tudta, hogy igaza van és azt is tudta, hogy ha nem adja ki magából mi bántja, akkor az nem vezet semmi jóhoz. Calum minden szava fájt neki, minden egyes szó olyan mintha egy kést döfnének mellkasába, szavai megtekerték a mellkasában lévő tört majd szép lassan megszűnt létezni. Naomira rájött a pánikroham minden elsötétült előtte, nem érez, semmi fájdalmat olyan mintha a fellegekben sétálgatna, a világ problémái megszűntek egy pillanat alatt. Itt nincs senki, aki tudná bántani, mégis hallja szerettei hangját „Naomi jól vagy?", hallja Cal édes hangját, de hiába akar bármit is mondani nem tud. Hallja, hogy beszél hozzá, de sehol nem találja, hangjában aggodalmat fedezett fel, de nem tudta miért, hiszen ő jól van. Majd édes anyját is meghallja, érzi, ahogy felemelik és átrakják, érzi mindenki érintését, hallja mindenki hangját még sincs itt senki. Nem érti, hogy lehet ez, mi történhetett, talán meghalt vagy kómába esett? Maga körül nem látott semmi ismerőset nem volt ott semmi csak ő és egy rakás felhő, amin sétálgatott, azt kívánta bár itt lenne valaki, aki meg tudja mondani, hogy mi, történik, és miért nem talál senkit. Talán órák telhettek el, de ő csak feküdt és nézett felfele arra gondolt, hogy alatta pihe puha zöld fű van felette a kék égbolt tele más-más formájú felhőkkel, oly annyira bevált a módszer hogy meg is jelentek körülötte ezek a dolgok, a nap fényesen ragyog, az égen miközben ő a barátaival hülyéskedik a virágokkal teli réten. Elfelejtett mindent és egyszerűen kihasználta a lehetőséget, hogy még utoljára kinn lehetnek mind Cal, Luke, Mickey, Ash és még Emi is. Bár ez lehetne az utolsó, amit átél, legalább boldogan halna meg, de ekkor egy éles fájdalom mar gyomrába és szemei kipattannak, nem érti mi történhetett vele az utolsó dolog, amire emlékszik, hogy Callal vitatkoznak és utána már egy álomvilágba van ahol minden happy és semmi baj nem történhet. Tekintetét körbe vezeti a szobába, rögtön felismeri a kórház jellegzetes falait, mellette egy csomó gép áll, amire rá van kötve, ez jelzi, hogy még életben van. A szobába azon kívül egy éjjeli szekrény van, amire egy virágot helyeztek, több beteget nem fedezett fel, de az ágyakon így is fekszenek. Ha jól látja az egyik Calum a másik Luke a harmadikon pedig az anyukája, a fotelbe pedig Mickey fetreng, csak Asht nem látta sehol se. Az ajtó halkan nyílik mire az említett fiú lép be egy kávéval a kezében.
- Emberek Naomi életben van felkelt!- kiabálta el magát mire mindenki felkapta fejét és rá nézett. Naomi a fiúra nézett, aki el kiabálta magát és értetlenül nézett rá, körbe nézve mindenkin a megkönnyebbülés látszott, de ő még mindig értetlenül ült.
- Mi... mi történt?- kérdezi dadogva, mert tart a választól, nem tudja mi zajlott le, hogy miért van kórházba, vagy, hogy mennyi idő telt el. Lehet, hogy hónapok óta a betegszobában fekszik és a fiúk már réges-régen haza jöttek a turnéról. Nem szólt senki egy szót se és már Naomi is kezdett aggódni, hogy mit csinálhatott. - Valaki mondja már meg mi történt!- kiabálta el magát, és lassan ismét sírva fakadt.
Ne felejtsetek el kommentelni, és szavazni(tudjátok a rész végén az a tetszett, vagy béna lett gomb)- Tudom, hogy ébren vagy! – ment hozzá közelebb Cal. - mond el végre mi a baj, hátha tudok segíteni. – kérlelte bátyja, s közben oda ült mellé az ágyra
- Csak hagyjál békén. - szólt neki undokul, senkit nem akart maga köré, nem szerette, ha gyengének látják. – senkire nincs szükségem, se rád, se másra- utalt Luke-ra. Cal oda feküdt mögé, könyökével megtámasztotta magát.
- Tudod, hogy soha nem akarok neked rosszat. - simogatta meg fejét, majd egy puszit nyomott rá. - Olyan rossz nézni, hogy szenvedsz, mondd, el nyugodtan bennem bízhatsz. - nyugtatgatta több kevesebb sikerrel. Noni lassan felé fordult, de egy árva szót nem ejtett ki. Maga se tudta, hogyan fogalmazza meg hogy mi bántja lelkét. Azt mégse mondhatja neki, hogy kétszer lekoptatták az élete romokban ő meg itt hagyja egyedül a problémáival és senki nem lesz mellette, aki megérti. Ha meg megtudja, hogy nem csak Luke hanem Ryan is felültette akkor nagyon kiakad főleg úgy, hogy Luke-nak kikötötte, hogy Naomi tabu. Az említett lány hasára fordult és fejét párnájába fúrta, Cal továbbra is gyengéden simogatta hátát és kérlelte, hogy valamit mondjon, mert ez nem helyes, ezzel csak saját magának tesz rosszat. Naomi felnézett rá, szólásra nyitotta száját, de azzal a lendülettel be is csukta.
- Mit szerettél volna mondani?- kérdezte Cal csalódottan. Nem értette miért nem bízik meg benne saját testvére. Eddig mindent megtudtak beszélni, most mi változott meg annyira, hogy meg se szólal?- tette fel magának a kérdést, de tudta, hogy magában nem kap rá választ. Tudja, hogy a kérdésére a választ csak egy ember tudja, de ő jelenleg meg se szólal, nem hajlandó beszélni, ami azért valljuk be eléggé aggasztó számára főleg úgy, hogy lassan utaznak és esélye sem lesz, hogy nyugodtan tudjon vele beszélni.
- Tudod, mit nem érdekel, naivan azt hittem, hogy mielőtt elmegyünk, még utoljára beszélhetnénk egyet, hogy tudjam, mi van veled, mert mostanában nem akarsz még csak hozzám se szólni, vagy ha hozzám szólsz, úgy kezelsz, mint akit gyűlölsz. De ha megkérdezem, hogy mégis mi a fészkes fene bajod van, magadba fordulsz és szarsz mindenkire önző módon, és ez csak egy dologhoz vezet méghozzá ahhoz, hogy mindenkit elvesztesz, aki melletted van, és egyedül maradsz, miközben ezek a dolgok belülről felőrölnek. – Csak úgy dőltek belőle a szavak, Naomi egy időre belegondolt testvére miről beszél, de nem tudott rá mit mondani, tudta, hogy igaza van és azt is tudta, hogy ha nem adja ki magából mi bántja, akkor az nem vezet semmi jóhoz. Calum minden szava fájt neki, minden egyes szó olyan mintha egy kést döfnének mellkasába, szavai megtekerték a mellkasában lévő tört majd szép lassan megszűnt létezni. Naomira rájött a pánikroham minden elsötétült előtte, nem érez, semmi fájdalmat olyan mintha a fellegekben sétálgatna, a világ problémái megszűntek egy pillanat alatt. Itt nincs senki, aki tudná bántani, mégis hallja szerettei hangját „Naomi jól vagy?", hallja Cal édes hangját, de hiába akar bármit is mondani nem tud. Hallja, hogy beszél hozzá, de sehol nem találja, hangjában aggodalmat fedezett fel, de nem tudta miért, hiszen ő jól van. Majd édes anyját is meghallja, érzi, ahogy felemelik és átrakják, érzi mindenki érintését, hallja mindenki hangját még sincs itt senki. Nem érti, hogy lehet ez, mi történhetett, talán meghalt vagy kómába esett? Maga körül nem látott semmi ismerőset nem volt ott semmi csak ő és egy rakás felhő, amin sétálgatott, azt kívánta bár itt lenne valaki, aki meg tudja mondani, hogy mi, történik, és miért nem talál senkit. Talán órák telhettek el, de ő csak feküdt és nézett felfele arra gondolt, hogy alatta pihe puha zöld fű van felette a kék égbolt tele más-más formájú felhőkkel, oly annyira bevált a módszer hogy meg is jelentek körülötte ezek a dolgok, a nap fényesen ragyog, az égen miközben ő a barátaival hülyéskedik a virágokkal teli réten. Elfelejtett mindent és egyszerűen kihasználta a lehetőséget, hogy még utoljára kinn lehetnek mind Cal, Luke, Mickey, Ash és még Emi is. Bár ez lehetne az utolsó, amit átél, legalább boldogan halna meg, de ekkor egy éles fájdalom mar gyomrába és szemei kipattannak, nem érti mi történhetett vele az utolsó dolog, amire emlékszik, hogy Callal vitatkoznak és utána már egy álomvilágba van ahol minden happy és semmi baj nem történhet. Tekintetét körbe vezeti a szobába, rögtön felismeri a kórház jellegzetes falait, mellette egy csomó gép áll, amire rá van kötve, ez jelzi, hogy még életben van. A szobába azon kívül egy éjjeli szekrény van, amire egy virágot helyeztek, több beteget nem fedezett fel, de az ágyakon így is fekszenek. Ha jól látja az egyik Calum a másik Luke a harmadikon pedig az anyukája, a fotelbe pedig Mickey fetreng, csak Asht nem látta sehol se. Az ajtó halkan nyílik mire az említett fiú lép be egy kávéval a kezében.
- Emberek Naomi életben van felkelt!- kiabálta el magát mire mindenki felkapta fejét és rá nézett. Naomi a fiúra nézett, aki el kiabálta magát és értetlenül nézett rá, körbe nézve mindenkin a megkönnyebbülés látszott, de ő még mindig értetlenül ült.
- Mi... mi történt?- kérdezi dadogva, mert tart a választól, nem tudja mi zajlott le, hogy miért van kórházba, vagy, hogy mennyi idő telt el. Lehet, hogy hónapok óta a betegszobában fekszik és a fiúk már réges-régen haza jöttek a turnéról. Nem szólt senki egy szót se és már Naomi is kezdett aggódni, hogy mit csinálhatott. - Valaki mondja már meg mi történt!- kiabálta el magát, és lassan ismét sírva fakadt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése