- Szia- köszöntem kedvesen, a rég látott barátnőmnek.
- Szia, köszi a múltkor a segítséget. – mondta megvillantva mosolyát. Először értetlenül néztem rá, de természetesen rájöttem, hogy miről is beszél pontosan.
- Igazán nincs mit. - válaszoltam szerényen- Sétálunk?- teszem fel a kérdést hátha velem tart.
- Aha, merre menjünk?- kérdezi érdeklődve a vállig érő barna hajú lány.
- Tudok egy pár jó helyet. – válaszolom büszkén.
- Menjünk a kedvencedhez. – adta a legegyértelműbb választ nekem.
- Oké. - elindultunk és beszélgetni kezdtünk, pont mikor oda értünk a tóhoz Ryan köszönt nekünk- Szia Ryan. –köszönök a srácnak minél elbűvölőbben.
- Sziasztok! - köszönt vissza, és megvillantotta ezer wattos mosolyát
- Te is ismered Ryant?- kérdezi ledöbbenve tőlem Emma, én pedig értetlenül nézek vissza rá.
- Persze, már egy hónapja azt terjesztik hogy járunk. – vontam meg a vállam, mert már kezdtem hozzá szokni, mégis minden egyes pillanatban lázba tudok jönni, ahogy meghallom a rólunk szóló pletykákat.
- Miért jártok? – kérdezi ledöbbenve, de én csak egy fájdalmas mosolyt erőltetek magamra.
- Nem Isten ments. – zárom le a témát ennyivel. - Holnap ráérsz?- kérdezem és akkor anyáék is leszállnának rólam egy darabig.
- Szerintem igen, vagy várj mégsem, be kell mennem apához. – mondta erősen gondolkodva, hogy biztos legyen abba amit mondd.
- És utána ilyen tájt? – kérdezem tőle érdeklődve. Alapvetően egész aranyos, és jó társaság.
- Akkor szívesen kijövök. – bólogat és közben rám mosolyog.
- Ez lenne az a hely, egy jó barátommal lógtam mindig itt. - ahogy Luke-ra gondoltam, vissza kellett tartanom könnyzáporomat.
- Ez a hely gyönyörű- mondta Em csodálkozva, és rám emelte tekintetét.
- Fel tehetek egy kérdést? – már megfordult bennem párszor a kérdés, de egyszerűen nem bírom elhessegetni a gondolatot, hogy esetleg van közöttük valami.
- Persze, miről? – nézett rám kíváncsian. A nap fénye csillant meg szemeiben, ahogy a kíváncsisága utat tört benne.
- Honnan ismered Ryant?- tettem fel félve a kérdést, mégis ahogy kiejtettem a számon ezt a pár szót, inkább eltűntem volna valahova a világ másik végébe.
- Ez vicces lesz, a most 23 éves nővéremnek udvarolt mikor ki költöztünk. – válaszolta nevetve, én pedig mintha a főbe lövéstől menekültem volna meg örültem a hírnek.
- Ez komoly?- kérdeztem tőle röhögve. - Lassan vissza kéne indulnunk. – mondtam halkan.
- Ja holnap suli lesz. – értett velem egyet.
- Basszus még matek leckét kéne írnom. - elköszöntem Emitől és már siettem is haza. A lakásba érve bekiabáltam egy 'sziasztok megjöttemet', és már rohantam is a szobámba. Elővettem a füzetemet, és naivan azt hittem, hogy ez gyorsan fog menni, de mikor 10 perce néztem a másodfokú egyenleteket kicsit lehangolódtam.
- Cal gyere be egy kicsit. – ordítottam el magamat, kicsit sem nőiesen, de ez a jelen helyzetben nem tudott érdeklődni.
- Mi az?- rontott be a szobámba, olyan ’ mit akarsz tőlem’ fejet vágva.
- Segítesz a matek leckémben?- néztem rá kérlelően, de van egy olyan érzésem, hogy esze ágában sincs nekem segíteni.
- Tudod hogy nekem is mindig Luke segített, hívd fel és beszélj vele. – válaszolta egyszerűen, mintha nem tudna róla, hogy összevesztünk.
- Majd holnap felhívom. – mondtam unottan, és becsuktam az előttem lévő füzetet.
- Most. - nyújtotta át telefonomat, amit egy könnyed mozdulattal arrébb dobtam.
- Muszáj?- kérdeztem haldokló fejet vágva , miközben az ágyamon szenvedtem.
- Igen, mivel két hete ki se jössz a szobádból, és érdekes módon két hete Luke se kérdez felőled. Nem is találkoztok, úgy hogy ha nem akarod elmesélni mi történt, akkor fel kell, hogy hívd. – mordult rám szigorúan.
- Add a telefonod. – fogadtam neki szót, jó kislány módjára.
- Ott a tied- mondta még mindig szigorúan, de csak durcásan kinyújtottam a nyelvem.
- De nem fogja felvenni ha én hívom. – akadékoskodtam tovább, hátha meglágyul a szíve, de nem jártam túl sok sikerrel.
- Jól van tessék- adta oda és várta hogy hívjam. Kicsöng, a szívem pedig őrült módjára dobog.
Szia Luke én vagyok az Naomi
És mit szeretnél?- kérdezte enyhén bunkón
Ráérnél?
Attól függ
Előre szólok hogy Cal kényszerített, nem igazán megy a matek házim.
Mikor kellene segíteni?- kérdezte fáradtan
Igazából holnap lesz matekunk
Fél óra múlva megfelel?
Igen, köszi még egyszer...Szia
- Tessék itt a telefonod, remélem örülsz, fél óra és itt van. – mondtam durcásan bátyámnak.
- Igen örülök. Mielőtt kimegyek mutasd a kezed. – mondta határozottan, de nem igazán voltunk egy véleményen.
- Minek?- kérdezem flegmán.
- Te is tudod, mutasd csak.
- Tessék nincs semmi a kezemen. – idegesen felrántom pulcsim ujját, így láthatóvá válik sima érintetlen bőrömnek a felülete.
- Remélem nem is lesz, és ugye tudod hogy nem fogod sokáig titokban tartani a Luke-val való összekapásod okát. – mondta ezt már mosolyogva.
- Hogy én nem mondom el az is biztos. – poénkodtam vele én is, ami egy picit hangosabbra sikeredett a kelleténél.
- Ha te nem akkor majd Luke fogja. - vitatkozásunkat kopogás zavarta meg ami nem mástól, mint az előbb említett sráctól származott.
- Akkor én mentem is-jelentette ki Cal, veled meg beszélnem kell majd jó Luke?- mondta testvérem határozottan.
- Tőlem. – válaszolta Luke komoran. Calnak is sikerült kitalálnia a szobából. Egy ideig csak álltam Luke előtt és meg se bírtam szólalni, majd Luke közelebb jött és nem bírtam tovább. Most ahogy mindenki várná Luke megcsókol, vagy én bőgöm el magam és vetem magam karjaiba, hogy mennyire hiányzott ezzel az összes problémát megoldva. Csakhogy ez nem egy film ez nem egy tündér mese. Én nem élek tündér mesében, nekem ez soha nem adatott meg. Így megszólaltam, mielőtt még valamit elszúrok.
- Nem tudom hogyan érted te meg ezeket a marhaságokat. - Luke csalódottan rám nézett majd hajába túrt.
- Nem annyira nehezek. - mondta rekedtes hangján amiben lehetett hallani a fájdalmat, az elkeseredettséget.
- Gyorsan magyarázd el azt csináljunk valami mást oké?- kérdeztem tőle, de a reakciója nem olyan volt mint amilyenre számítottam
- Figyelj Naomi, nem hiszem, hogy jó ötlet ha együtt lógunk. - a szívem összeszorult, már nem mertem megszólalni, a fejemet gyorsan lehajtottam és a füzetemet kezdtem nézni- Noni most mi a baj?- kérdezte aggódva, de én csak megráztam a fejemet. - Noni mondj valamit, kezdesz megijeszteni!- összeszedtem a maradék erőmet is, és csak annyit mondtam 'hogy nincs semmi bajom', de fel már nem tudtam nézni
- Akkor kezdjünk el matekozni. - a gombóc ott volt végig a torkomban Luke-nak egy kérdésére nem válaszoltam csak bólogattam, hogy értem-e, vagy hogy melyik részét nem értem a feladatnak. Luke nagy levegőt vett és rám nézett. - Mindent értesz?- kérdezi kíváncsian hátha megszólalok, de ha akarnám se jönne ki egy árva szó se a torkomon.
- Mondj már valamit, kezdek nagyon aggódni, amióta itt vagyok alig mondtál valamit, de Calummal tudtál veszekedni.
- Nincs semmi bajom, mindent értek. – minden egyes szó után vettem egy kisebb levegőt, nehogy meghallja elcsukló hangom.
- Na jó ezt az egyet ne próbáld bemesélni, ennyire már ismerlek. – fonta össze karját mellkasa előtt, és úgy nézett tovább.
- Nem Hemmings, te egyáltalán nem ismer, ha nem akarsz velem lenni nem kell, csak gondoltam elsimíthatnánk mielőtt elmész, de úgy látom te ezt nem akarod. – eléggé felment bennem a pumpa, így leginkább már kiabáltam amire Cal is felfigyelt.
- Sziasztok tudom hogy nem igazán jöttök ki mostanában, de filmet néznék úgy hogy maradjatok csöndbe- mondja idegesen, és kilép a szobámból.
- Tudod mit Cal kussolj el, és hagyjál békén nem vagy senkim, hogy ellenőrizgess meg beszólj remélem világos voltam. – kiabáltam utána, amire megfordult és visszajött.
- Szerintem meg te kussolj,mert mindent megteszek érted, de te csak folyton nyavalyogsz. - jött be és kezdett el velem kiabálni.
- Állítsd le magad, egyszer nem kértelek meg, hogy foglalkozz velem úgy hogy akadj le azt hagyj békén. – oktattam ki, ami elég meggondolatlan döntés volt.
- Oké hercegnő én békén hagylak. Örökre!- kiment és becsapta az ajtót.
- Noni ez most mire volt jó?- kérdezte kikerekedett szemekkel- Szerintem kérj tőle bocsánatot!
- Nem érdekel igazán hogy mit mondasz, úgy tudom nem érdekel téged mi van velem, most mondtad, hogy jobb lenne ha nem lógnánk együtt.
- Ez nem igaz érdekel, hogy mi van veled, ezért hagyjad abba a hisztidet és mondd el végre mi a bajod, mert így senki nem fog megmaradni melletted.- mondta higgadtan amin eléggé csodálkoztam, ő még az ágyamon ücsörgött mire kitörtem mint egy vulkán és kiabálni kezdtem.
- Nem érdekel hogy senki nem fog maradni nekem. Eddig se volt senki aki lett volna, és nem is lesz. Itt hagytok engem egyedül több mint fél évre, és ez még nem minden, te csak úgy elmentél és vissza se jöttél, még csak el se mondtad miért erre most kitalálod, hogy nem is akarsz soha többet találkozni velem. Ebből meg már én is ki tudom következtetni, hogy utálsz és csak sajnálatból istápoltál!- kiabálásomnak Luke vetett véget. Felpattant az ágyról megfogta a derekam és közelebb húzott magához, időm nem volt gondolkodni csak megcsókolt, én meg hagytam, nyaka köré fontam kezeimet is lábujjhegyre álltam. Luke nekidöntött a falnak és úgy folytattuk tevékenységünket Luke megemelt mire én reflex szerűen dereka köré fontam lábamat. Heves csatánkat az ajtó nyitódása zavarta meg, mire mi szétrebbentünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése