Rettentően sajnálom a késést és semmilyen indokom sincsen rá csak annyi hogy lusta voltam. Remélem nem haragudtok rám és tetszeni fog ez a rész. Ha valakinek tetszett, bátran kommenteljetek. :D(előre is bocsi a helyesírási hibákért)
-Luke légyszi ne csináld ezt? - kérdeztem halk elcsukló hangon.
- Mégis mit?- kezdett el incselkedni velem, amihez most nem igazán volt túl sok erőm.
- Légyszi had készülődjek össze. - kérleltem, mire beadta a derekát. Alsó ajkát beharapva elenged és a falnak dönti a fejét. Egy gyors puszit nyomok arcára amit nem értek miért csináltam de ő is elmosolyodott rajta. Nagy levegőt vettem és bementem a szobába a pólómért. Lesétálok az emeletről, de Calumot sehol se látom így elindulok felkeresni.
- Mickey Calum hol van? – kérdezem tőle, már rohantam volna tovább, de megállított.
- Nem tudom, de miért mész el? – teszi fel a bűvös kérdést amire én sem tudtam igazán a választ, így kinyögtem az első dolgot ami az eszembe jutott.
- Mert itt mit csináljak? – kérdeztem vissza egyszerűen.
- Próbálunk azt keresünk valami filmet este meg haza viszünk. - mondta Mickey amin tökre meglepődtem. Azt gondoltam, hogy nem vagyok nekik szimpatikus, és eddig nem is éreztem magam valami jól társaságukban, de úgy néz ki tévedtem.
- Nem is hangzik olyan rosszul és legalább nem fogok otthon unatkozni. – gondolkodtam el hangosan, amit Mickey egy mosollyal díjazott. Észre se vettem milyen aranyos mikor mosolyog, de ő csak közelebb lép hozzám és megölel nagyon meglepődtem, majd egy kis egyhelyben ácsorgás után viszonoztam ölelését, mire csak megborzolta fejemet, úgy érzem találtam magamnak még egy bátyust. Marha jól esik hogy ilyen kedvesen is tud velem bánni, a nagy ölelkezésünket Calum zavart meg.
- Calum! – ordítom el magam, és egy nagy vigyorral rontottam neki- Nem kell haza vinned úgy döntöttem hogy maradok- öleltem meg jó szorosan, reakciómon eléggé meglepődött, úgy látszik ez egy ilyen „lepjük meg a másikat nap”.
- Hogy-hogy?- kérdezi meglepődve. Valahogy nem erre számított, inkább arra, hogy idegesen neki rontok, hogy menjünk már.
- Mickey rávett. – mosolyogtam az előbb említett fiúra.
- Hogy sikerült haver? – kérdezi poénosan Calum, mintha valami antiszoc lennék, jó néha tényleg az is vagyok, de nem olyan vészes.
- Nem volt nehéz csak jó programot ajánlottam neki. - mondta Mickey nagy vigyorral, ami még mindig olyan aranyosan áll neki. Lehet, hogy nem kéne ilyeneket gondolnom Calum haverjairól.
- Ha mindenki megvan akkor menjünk próbálni. – indítványozta Cal a javaslatát, amibe hamar bele mentünk, így a fiúk elindultak a próbaterem felé és én szépen csendben követem őket. Belépünk egy hatalma szobába ami tele van különböző hangszerekkel, rögtön levettem a falról egy akusztikus gitárt és törökülésbe a földre ültem. Mindenki csak engem figyelt először nem ismerték fel a dalt, mert az egyszerűbb változatát játszottam el, majd elkezdtem énekelni.
"Hey dad look at me thing back and talk to me"
ők is a hangszerekhez mentek és velem együtt énekeltek. A számnak vége lett és csodálkozva rám néztek, igaz a hangom szar volt, de a gitár tudásommal megleptem őket.
- Hűű ezzel megleptél. – mondta Luke kikerekedett szemekkel, mintha nem látott volna fehér embert. Mit gondoltak, hogy Calum mellett nem fogom szeretni a zenét, előbb utóbb erre is sor került. Igaz még van mit csiszolni rajta, de még van időm.
- Kezdjünk próbálni-jelentette ki határozottan Calum, mire mindenki vissza ment az eredeti helyére.
A próba után leültünk a kanapéra és veszekedni kezdtünk hogy melyik filmet nézzük meg amit Mickey beígért nekem, szerencsére ki tudtam harcolni hogy ne horror film legyen hanem valami jó vígjáték.
- Nézzük meg a távkapcsot. – ajánlottam, mert az egy jó film, de nem sokra mentem vele.
- Nee azt ezerszer láttam. - nyafogta Ash, de mit csináljak vele, ha már látta, kit érdekel. Ez kicsit se hangzott bunkón, nem baj a gondolataimban talán nem olvasnak.
- Akkor legyen a kellékfeleség. – dobtam fel az ötletet. Imádom Adam Sandler filmjeit, igazi műalkotások azok a filmek.
- Az kibaszott jó. - értett velem egyet Cal, amit már örömmel hallottam.
- Ne már, ne nézzünk ilyen nyálas filmet. - mormogta Mickey, de nem sok sikerrel.
- Légyszi - könyörögtem mire beadták a derekukat. Kicsit nehezen ment, de sikerült kikönyörögnöm, így nem kell valami unalmas autós filmet néznem. Nem azt mondom, hogy azok rosszak, mert a Halálos iramban az jó film, de mivel az összes részét vagy ezerszer megnéztem, már unalmasnak tűnik. Elkezdődött a film a kanapé legszélére ültem, mellém pedig Luke huppant le. A film már javában ment mikor megéreztem Luke kezeit combomon. Vajon mit szeretne már megint, nem is tudom.
- Luke most hagyjad abba. – figyelmeztettem, mert nem igazán volt kedvem a hülyeségeihez.
- Mégis mit? – értetlen fejjel néz rám, mintha nem csinált volna semmit. Egyszer még nagyon meg fogja járni.
- Tudod te azt nagyon jól, ne játszd nekem a hülyét. – húztam fel magam, mert nem igazán akart érteni a szép szóból.
- Mire gondolsz? – játszotta még mindig a hülyét, amiből már tényleg kezd elegem lenni.
- Vedd le a kezedet a combomról- súgtam neki olyan halkan, hogy senki ne hallja meg ezzel szemben kicsit erélyesebbre sikerült a mondani valóm. Erre a mondatomra combomról elvette a kezét és átkarolt.
- Luke hagyjál mát békén, értsd meg a filmet szeretném nézni. – pirítottam rá, de ezt is csak poénra vette, egyszer még a sírba visz ez az idióta.
- De nem szeretnélek békén hagyni. – nézett rám tengerkék szemeivel. Kicsit sikerült megpuhítani szemeivel, de ezt neki nem szabad tudni, így én felpattantam a kanapéról és ki mentem a konyhába mire észbe kaptam Luke ott állt előttem.
- Basszus neked mindenhova követned kell?- vontam kérdőre, mire csak egy kérdéssel válaszolt.
- Ennyire utálsz?- kérdez vissza, és mint egy óvodás úgy válaszoltam neki a kérdésére.
- Én kérdeztem előbb!
- Igen mindenhova követni akarlak. – atya úr isten, Luke mindenhova követni akar engem, de mégis miért. A magamban megfogalmazott kérdés ahogy a fejemben megfogalmazódott, úgy tettem fel neki is.
- De miért? – már égtem a kíváncsiságtól, hogy miért akar velem lenni, izgatottságomat, lepleznem kell, nem hagyhatom, hogy ő nyerjen.
- Nem tudom- válaszolta egyszerűen, így egy kicsit bunkón próbáltam lerázni.
- Akkor légyszi hagyjál békén hogy élni tudjam az életemet. – kiakadásomat a telefonom csörgése zavarta meg. - Bocsi de ezt fel kell vennem. – így elhúztam telefonom képernyőjén a zöld izét( nem tudom minek nevezzem), és a készüléket a fülemhez emeltem.
’Szia Ryan mit szeretnél, most nem vagyok otthon majd csak este megyek haza ,ja majd kimehetünk persze é is szeretlek szia’
- Ki az Ryan?- kérdezi Luke idegesen, nem mintha sok köze lenne hozzá.
- Egyik jó barátom. – válaszoltam, úgy hogy semmi ne derüljön ki a srácról. Erre Luke idegesen kirohan a konyhából a nappaliba. Fingom sincs mi ütött belé, kimentem a teraszra elővettem a zsebemből a dugi cigimet és gyorsan elszívtam. Mivel Calum egy jó időre lelépett otthonról nem tud az egészről, anya tudom, hogy sejti, de nem tudom, hogy mennyire tudja. Bent beparfümöztem magam, és kezet mostam, hogy ne érezzék az illatomat. Gyorsan vissza mentem a nappaliba, és vissza ültem Luke mellé.
- Hol voltál?- kérdezi Calum aggódva, jajj de aranyos, hogy ennyire aggódik értem.
- Csak ittam egy pohár vizet meg elmentem WC-re. – nyugtattam meg. Még egy fél órát néztük a filmet mire vége lett.
- Cal most már tényleg mennem kéne. – szóltam neki, és egy fájdalmas tekintet kíséretében felállt a kanapéról.
- Biztos hogy nem maradsz itt?- kérdezi hátha nem kell haza vinni, de nem ússza meg.
- Nem, holnap még tanulnom is kell, úgy hogy jó lenne ha időbe haza érnék.- persze eszem ágában sincs tanulni, inkább kimegyünk Ryannel sétálni.
- Jól van gyere. - indult el a cipője felé, és én mentem utána. Gyorsan elköszöntem mindenkitől és beültem a kocsiba. Haza értünk de Cal vissza ment a fiúkhoz mondván, hogy majd holnap jön. A telefonom megállás nélkül rezegni kezdett Ryan üzeneteitől.
10 perc múlva a játszin találkozunk.
Nagy nehezen elszabadultam otthonról és siettem a megbeszélt helyre ahol már Ryan várt rám.
- Tudod mennyire aggódtam érted, egész hétvégén nem voltál fenn facebookon és nem válaszoltál az sms-ekre sem. - mondta aggódva és kicsit ingerülten. Mintha ő nem csinálta már volna ezt meg velem.
- Bocs dolgom volt. - válaszoltam neki egyszerűen.
- De egész hétvégén?- kérdezi meg megint csak az egyértelműt.
- Ja Callal voltam meg a haverjaival, menjünk sétálni és hagyjuk ezt a témát. A kis töltéshez érve láttam egy csomó pihét amit felkaptam és Ryant kezdtem vele dobálni. Addig jó móka volt, amíg Ryan nem szállt be. Tudni kell, hogy 160 cm magas vagyok és körülbelül 45 kiló, míg Ryan olyan 170 cm magas és ha nem is nagyon, de ki van gyúrva.
- Biztos vagy te ebben?- ekkor már tudtam, hogy nagy bajban vagyok
- Mindenben biztos vagyok. – keménykedtem tovább, innen már nem hátrálhatok ki. Oda futott hozzám felkapott és a nagy fűbe akart dobni de belekapaszkodtam a nyakába, így mind a ketten a fűbe estünk. Szerencsémre én estem Ryanre nem pedig ő rám.
- Ez így tök kényelmes- szólalt meg egy perverz mosoly kíséretében, míg én a mellkasán feküdtem.
- Nyugodtan be kaphatod mondtam már?- kijelentésem nem tetszett neki így fordított helyzetünkön, és pár másodperc alatt alulra kerültem. Oda hajolt hozzám és megcsókolt először csak egy csóknak indult , de úgy elmélyítette, hogy alig tudtam levegő után kapkodni.
- Akkor mi most járunk?- kérdezem halk hangon még mindig levegő után kapkodva. ltalában nem vagyok ennyire talpra esett, de ez a kérdés már hetek óta kering a fejemben. Válaszomra csak újból megcsókolt, csókunkat a seggemnél rezgő telefonom zavarta meg.
Ismeretlen
Szia Luke vagyok és azt szeretném megkérdezni hogy nem haragszol e rám.
Noni
Szia Luke nem haragszok rád de most nem a legalkalmasabb.
Luke
Bocs, azzal a Ryan gyerekkel vagy ugye?
Noni
Luke nem alkalmas.
Ezzel befejezve beszélgetésünket vissza csúsztattam telefonomat a zsebembe. Felálltam Ryan mellkasáról és elindultam haza.
- Noni most meg hova mész?- kiabál utánam, mintha egy ekkora faluba, olyan nehéz lenne megtalálni.
- Haza hova a francba mennék úgy őszintén. – kiabáltam neki vissza ingerülten.
- Várjál már meg. – kiabált még mindig ahelyett, hogy utánam jött volna.
- Akkor siess. - Mit sem törődve Ryannel mentem tovább haza fele. Viszonylag gyorsan utolért és leállított.
- Neked meg mi a fasz bajod van már megint- kérdezi idegesen, persze nem azt a választ kapja amire készült.
- Semmi csak haza akarok menni egy pillanatra. – morogtam, de aztán leesett, hogy nem volt bölcs döntés ezt mondani.
- Jó de minek. – és már jött is az a kérdés amire nem tudtam válaszolni.
- Ahhoz semmi közöd csak hagyjál had menjek haza egy pillanatra. – ellenkeztem, de nem sok sikerrel, mert Ryan megfogta a kezemet magához rántott és megcsókolt, kezét derekam köré fonta és még közelebb húzott magához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése