3.rész

Noni szemszöge:

- Akkor most mennem kéne be! - mondtam kicsit halkan, de érthetően.

- Oké álmodj velem királylány!- kiáltott utánam huncut vigyorral az arcán.

- Bekaphatod- kiáltottam neki vissza. Basszus, anyának muszáj volt kijönnie. Miért nehezíti meg ennyire az életemet? Mindegy, így is eleget hallgatom a prédikációit, esküszöm olyan, mintha egy apácazárdában vagy egy templomban élnék, ott is pont ennyit prédikálnak. Belépve a lakásba végig rajta volt a fejemen az a levakarhatatlan vigyorom, amit mindenki ki is szúrt. Miután láttam, hogy értetlenül néznek rám, úgy döntöttem, hogy az este hátralévő részét a szobámban töltöm. Nem kellett sok, Calum olyan gyorsasággal tört be hozzám, hogy azt öröm volt nézni.

- Szia, kiscsaj, mizu veled?- kérdezte higgadtan.

- Szia, semmi különös, még átnézem a tanulni valómat és lefekszek aludni.

- Ugye nem felejtetted el, hogy holnap a sulihoz megyek érted?

- Basszus jó, hogy szólsz, majdnem elfelejtettem.

- Amúgy máskor ne csináljatok vizes póló versenyt, mert a fehéren átüt a fekete melltartód. - mondta röhögve, mikor kilépett a szobámból. Na, azt a rák vörös képemet nem nézném meg szívesen, tudtam, hogy átlátszik a pólóm, mert Ryan lefröcskölt, de hogy ennyire! Atyaúristen, most mit gondolhat rólam Cal? Egész este nem jár máson az agyam, csak azon, hogy Ryan miért akart megcsókolni. Tudom, hogy milyen az ízlése, hogy milyen lányok jönnek be neki, de valahogy én nem igazán felelek meg a kritériumainak. Nem vagyok az az ideál csaj, akikkel eddig járt, úgyhogy nem tudom, pontosan mit akar tőlem, csak sejtésem van, de ha azt akarja, ami a sejtésem, akkor arra még várhat egy darabig. Nem nagyon tudok elaludni, nem jut más az eszembe, hogy miért pont velem? Miért nem mással? Van rajtam kívül ezer lány, akit megkaphatna, akkor miért pont nekem udvarol? És még vagy több száz ehhez hasonló gondolat nyomott álomba. Ezután már csak az óra csörgésére keltem. Félkómásan megnézem mennyi az idő. 6 óra, fel kéne kelnem, de olyan nehéz! Még egy kicsit lustálkodok. A lustálkodós tervem nem igazán jött össze, mert perceken belül Cal ront be hozzám.

- Keljél, kicsi lány a sulihoz megyek érted délután - úgy mondja ezt, mintha én nem tudnám, mintha tegnap nem mondta volna el nekem ezerszer.

- Hagyjál aludni- morogtam fejemet a párnába temetve, még nem akarok felkelni, a busz úgyis csak 7-kor megy, én meg félkor általában kész vagyok.

- Na, keljél- mondta komolyan, és lehúzta rólam takarómat. Eléggé gonosz húzás ez tőle. Pedig még úgy pihentem volna. A hideget megérezve bőrömön kicsit felsikítottam, de hatásos volt, mert rögtön felébredtem. Bepakoltam a táskámba, majd kimentem a konyhába reggelizni.

Még pizsamába voltam, mikor valaki kopogott az ajtón.

- Gyere be- szólt Cal. Először nem értettem, miért bámulnak ennyire, majd leesett, hogy pizsamába vagyok, ami egy comb középig érő rövidnadrágból, és egy sport melltartóból áll.

- Ennyire ne bámuljátok látványosan- mondta Cal röhögve. Én nem tartottam ezt annyira viccesnek, inkább ciki, mint nevetséges, de most már úgy is mindegy.

- Hello- köszönt egyszerre három fiú. Látszólag eléggé hasonlóan néznek ki, mindhárman magasak, és szőke hajuk van, mégis mindegyikük különbözik valamiben a másiktól.

- Sziasztok- köszöntem vissza egyre vörösödő reggeli hulla fejemmel. Alaposan végigmértek, nehogy véletlenül lemaradjanak valamiről. Cal nem mesélt sokat a bandájukról, őszintén szólva ez volt az első találkozásom velük. Így elsőre egész normálisak voltak, fogjuk rá. Legalább egy közös van bennünk, nekem is szőkés a hajam.

- Szia Noni, délután találkozunk. - kiáltott be a szobámba Cal, majd el is mentek.

- Sziasztok- kiáltottam ki a szobámból.

Lassan én is elindultam a buszra, a tegnap estére gondolva még mindig vegyes érzéseim vannak, egyszerűen nem tudom magamban hova tenni a dolgot. Suliban viszonylag gyorsan elteltek az órák; annyira nem volt vészes, de mikor kiértem a suliból nem csak Cal-t pillantottam meg, hanem Ryan-t is. Köztudott, hogy Cal és Ryan mindig civakodtak valamin, főleg hogy Cal egy évvel fiatalabb nála és ezt folyton az orra alá dörgöli. Ryan elém lép, és megölel.

- Szia Noni - mondta még mindig engem ölelgetve.

- Szia. Hát te mit keresel itt?- kérdeztem ledöbbenve. Még egyszer nem jött ide elém.

- Gondoltam megleplek. – mosolygott rám, de én még mindig értetlenül bámultam rá.

- Köszi, tök aranyos vagy, de Cal-lal kell mennem egy hivatalos ügyben, de majd holnap találkozunk, szia- köszöntem tőle el és oda siettem bátyuskámhoz.

- Szia Cal! - ugrottam a nyakába átvágva magam a rajongók tömegén.

- Szia, kicsi lány- ölelt meg ő is.- Ryan mit keresett itt?

- Azt mondta erre járt és gondolta megvár- mondtam egyre gyorsabban dobogó szívvel.

- Akkor mehetünk?- kérdi Cal kicsit fintorogva az előbb történtek miatt.

- Persze, és hova megyünk?

- Ma ismét találkozhatsz a bandával!

- Jobbat nem tudtál volna kitalálni?- nyavalyogtam keserű hangon.

- Nem gondoltam, hogy reggel így betoppannak, amúgy te is felöltözhettél volna jobban, úgyhogy egy szót se halljak, és legyél kedves.

- Jól van, na-, mondtam elég idegesen, és szúrós pillantásokkal szórtam Cal-t. 10-15 perc utazás után megállunk egy hatalmas háznál, amiről Cal már mesélt párszor, de azt mondta majd egy különleges alkalomkor hoz el. Belépünk a házba, de most csak 2 srác van itt és az egyiknek zöld a haja.

- Luke hol van?- kérdi Cal, mire egy magas szőke srác sétál el előttem alsógatyában.

- Ember öltözz már fel senki nem kíváncsi a seggedre- mondta Cal, mire az említett srác szúrós tekintettel néz vissza rá.

- Srácok, ő itt a húgom Naomi – tolt előbbre, hogy mindenki láthasson. Én természetesen leblokkolok, mit mindig, és csak mosolyogva állok, mint egy jó kislány.

- Szia, jó látni! Bár reggel jobban néztél ki ruha nélkül- mondta a zöld hajú gyerek, akit azt hiszem Michaelnek hívnak, de nem biztos.

- Kapd be, amúgy te is jobban néztél ki reggel, mikor még nem volt takony zöld a hajad.

Erre a fiúk elkezdtek ujjongani, mint az öt évesek. Jó lehet, hogy nem tettem ezzel eleget Cal kérésének, de nekem ne szólogasson be egy zöld hajú srác. Mikey szívére tette a kezét, mintha megsértődött volna, de ismét szólásra nyitotta a száját.

- Remélem, szereted, ha vizes vagy- kapott fel a vállára Mikey, és az udvar felé kezdett futni. Persze nem hagytam annyiba folyamatosan könyörögtem neki, hogy engedjen el, persze hiába. Megállt a medence szélén, és megvárta míg csöndbe maradok.

- Ne, engedj el!- ütögettem a hátát, hátha megesik rajtam a szíve.

- Máskor jobban gondold meg, kinek szólsz be- röhögött ki mikor beledobott a medencébe.

Sikeresen elkaptam a kezét és magammal rántottam őt is, mire kifutottak a fiúk kettő törölközővel.